„Emlékszem, 2018-ban történt, amikor a fiam, Marci megkapta az első junior kártyáját. Tízéves volt, és rettenetesen büszke arra a kis plasztikdarabra. Az első útja a helyi cukrászdába vezetett. Ott állt a pultnál, mögötte sorban álltak az emberek, ő pedig magabiztosan előhúzta a kártyát.”
„— Aztán jött a feketeleves — meséltem később a szomszédomnak. — A terminál kérte a PIN kódot, Marci pedig lefagyott. Hiába beszéltük át otthon ötször, a stresszhelyzetben elfelejtette. Háromszor próbálkozott, és a kártyát a rendszer biztonsági okokból blokkolta. Ott állt könnyes szemmel, fagylalt nélkül.”
„Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem: a bankolás nem csak számokról szól, hanem érzelmi kontrollról is. Aznap nem fagyit vettünk, hanem leültünk egy padra, és megbeszéltük, miért fontos a higgadtság. A következő alkalommal már nem remegett a keze, és pontosan tudta, mit kell tennie. Ez a kis kudarc többet tanított neki a pénzügyi fegyelemről, mint bármilyen elméleti magyarázat.”